Írói megjegyzés: elkészült a második fejezet is ^^ nem olyan terjedelmes mint az előző,de remélem tetszeni fog nektek :) 
 

Garry megállt egy öreg,poros és dohos ajtó előtt,ami látszólag majd kiesett a helyéről,és egy kulcsot húzott elő kabátja zsebéből amit a zárba illesztett,és elfordított benne.Hirtelen olyan érzésem támadt,mintha a horror íze a történteknek fokozódott volna,és megjelent benne a főgonosz,aki elcsábítja a gyanútlan kislányt,majd megerőszakolja.Egyre bizonytalanabb léptekkel haladtam a lila hajú után,aki csak lopva pillantott rám miközben ment előre egy hosszú,sötét folyosón,amiket szintén ronda képek díszítettek,pontosan olyanok mint amilyenek kint voltak a saját világomban.Görcsbe rándult a gyomrom,mikor az otthonomra gondoltam,és arra hogy lehet soha nem térhetek vissza,de gondolatmenetemet újabb ajtó nyitódása szakította félbe.Felnéztem,de csak azt láttam hogy Garry egy terembe siet,és int nekem hogy kövessem.Fintorogtam egyet,mintha kellemetlen szag csapta volna meg az orromat,aztán ugyanolyan bizonytalan léptekkel mint eddig,utána mentem.Ahogy megláttam a helységet,ahova vezetett kezdtem megnyugodni.A falak világoskék színűek voltak.A hajamnál talán egy kicsit világosabb árnyalat lehetett,és nem képek,hanem furcsa rajzok díszítették azt.Beljebb sétáltam,hogy jobban körülnézhessek,és egyre több alkotást véltem felfedezni.Néhány furcsa volt és semmitmondó,néhány pedig különösen érdekelt.Odamentem az egyikhez és szemügyre vettem.Mintha egy velem egykorú lány rajzolta volna.Garryt ábrázolta kék rózsájával a kezében,mellette pedig egy barna hajú lány pontosan olyan ruhával,mint az enyém,csak az övé piros színárnyalatban pompázott.Neki vörös rózsa volt a rózsája.-Azt hiszem,ez megmagyarázza a kinti kisasztalon lévő rózsákat.De kié lehet a harmadik?-Gondolkodtam magamban,miközben körbejártam a termet.Ekkor megláttam egy újabb rajzot,rajta a lánnyal,Garryvel,és az előbbi furcsa,hullámos,aranyszőke hajú lánnyal akit Marynek hívtak.-Talán az övé lehetett a sárga virág.-Rendeztem le magamban gyorsan a választ,de mikor tovább haladtam volna körbe a rajzokat csodálva,a férfi aki ide hozott félbeszakított,és mutatott maga mellé hogy üljek le.-Foglalj helyet,szeretnék mesélni valamit.-Hangja megnyugtatóan zengett,én pedig már teljesen biztos voltam benne,hogy nincs semmilyen rossz szándéka velem kapcsolatban.Azonban felvontam a szemöldököm,mert ez a mondata úgy hangzott,mintha egy kétéves gyereknek nézett volna akinek mesére van szüksége elalváshoz.Odasétáltam hozzá,és lehuppantam mellé.Mintha olvasott volna a gondolataiban,kedves mosollyal az arcán rámnézett.-Ne aggódj,nem olyan meséről lesz szó.Tetszeni fog,majd meglátod!-Nevetett fel,én pedig türelmesen vártam mikor hagyja abba.Körülbelül 5 percig kacaghatott én pedig zavarban éreztem magam miatta,pedig egyátalán nem volt ott senki rajtunk kívül.Mikor végre elhallgatott nagyot sóhajtott,és mondani kezdte.-Bizonyára érdekel téged ki az a lány,aki ennyire hasonlít rád és ezeket a képeket rajzolta.-Mutatott a fal felé,és hangja gyönyörűen csengett,mint egy igazi mesélőnek.Kényelmesen elhelyezkedtem,hogy tudjak figyelni rá,és bólintottam.Azzal folytatta.-Ő Ib,egy nagyon különleges lány az emberek világából.Ő volt az első,akit ebbe a porfészekbe rángattak,pedig egyátalán nem akarta.De megállta a helyét.-Mondta,de mielőtt folytatta volna közbeszóltam.-És mi van Maryvel? Ő hogy került bele ebbe az egészbe?-Kérdeztem gyermeki kíváncsisággal a hangomban,mire ő elmosolyodott.Mondanom sem kell,hogy vicces kinézete ellenére aranyosan mosolyog..Gyerekesnek látszik,ám mégis olyan férfias.Jézusom!Hogy gondolkodhatok ilyeneken?Hisz nem is ismerem,és túl idős lenne hozzám.-Nos tudod Hope,a mi világunkat összesen egy festő alkotta,akit Mary a mai napig az apjának tart,de ő különös körülmények közt eltűnt a múzeumba hagyva a képeit.-Mesélte tovább a történetet,mintha látta volna hogy valami nyomaszt,és gondolta eltereli a gondolataim,de egy pillanatra megállt,és mosolyogva végigsimított az arcomon.-Tudod Hope,nagyon hasonlítasz Ibre..-Bőre puha volt,és melegséget árasztott magából.Éreztem hogy elvörösödtem,és ezt valószínűleg ő is észrevette,mert kezét lassan elszakította arcomtól és visszaengedte a teste mellé,majd folytatta.-Amikor Ib megjelent ebben a világban,még én sem tudtam hogy működik ez az egész,pedig úgy is mondhatjuk,hogy én ezen a helyen születtem.-Ismét felnevetett,azonban most zavartan,és nem olyan hosszan mint előzőleg.-Mary azonnal megkedvelte a lány miután meglátta,és barátkozni szeretett volna vele.Ő elfogadta a szőke barátságát,és hárman együtt kerestük az innen kivezető utat.Ő is tőlem kapta a rózsáját,akárcsak te.-Mosolygott rám kedvesen,én pedig úgy figyeltem rá mint soha egyetlen tanórán.-Alig pár napja lehetett nálunk Ib,mikor kezdett egyre inkább velem tartani,mintsem Maryvel.Ő erre féltékenységében válaszút elé állította a barna hajú kislányt,hogy vagy Ő,vagy én..A hercegnő kinézetű gyermek elgondolkodott,de engem választott.-Ennek hallatára borzongás futott végig a testemen.El tudom képzelni mi történt ezek után,de nem szólaltam meg,mert láttam Garryn hogy még nem fejezte be.Arca eltorzult,és szinte láttam,hogy nem sokon múlt hogy kicsorduljon szeméből pár könnycsepp.Megöleltem,és édeskés illat csapott meg.A lila hajúé volt az.Mélyen magamba szívtam,majd felegyenesedtem,és mintha semmi sem történt volna figyelmesen vártam hogy folytassa a történetet.Elmosolyodott,majd kezébe vett a hajamból egy tincset és azzal játszadozva újra mondani kezdte.-Mary szíve elsötétült,és nem értette miért tartott velem Ib.Azóta viselkedik így.-Fejezte be véglegesen gondolatmenetét,és a földet fürkészre tekintetével.