7.Fejezet~2014.08.20. 14:01, HopeBocchan
Írói megjegyzés: Ez elég gyatrára és rövidre sikeredett,de remélem tetszik :3 Szeretnék véleményt kérni chatben vagy kommentben azoktól akik elolvasták!
Én és Eiji Garry után indultunk,és igyekeztünk mellé zárkózni.Bár nem vagyok ijedős típus,be kell vallanom igenis féltem ezen a sötét folyosón végigmenni még akkor is,ha két férfi volt mellettem.Biztos voltam benne hogy bármi történjen, ők megvédenek,de bennem volt mégis a rettegés,hogy mi lesz ha velük is történik valami.Bátortalanul lépkedtem a lovagom mellett,miközben nézelődtem amennyire tudtam.A hely szinte teljesen sötét volt,néhol lámpák világították meg a fekete falat,melyen furcsa festmények díszelegtek,egyes képeken vérfoltokat is felfedeztem.Ez tette még ijesztőbbé ezt a furcsa folyosót.Nem sokkal később különös hangokat hallottam a háttérből,de nem kaptam fel a fejem hisz azt hittem csak képzelődök.Elfáradtam,ezért minél előbb le akartam pihenni,de még Eiji sem tudta mikor lesz vége ennek a rettentően hosszú útnak.A hangok mögöttünk kezdtek felerősödni,én pedig lopva pillantottm hátra mi is lehet ez a különös zaj.Alig hittem a szememnek.Egy próbababa állt tőlünk távolabb az egyik lámpa fényében.Azt hittem csak a kimerültség okozta képzelődés,ezért megtörölgettem a szemeim és visszafordultam.Ahogy haladtunk tovább aggasztani kezdett az a gondolat,hogy mi van ha a különös "lény"-ha nevezhetem ennek-. nem a képzeletem szüleménye.Ismét megfordultam,és a baba még mindig mögöttünk volt,sőt mintha közelebb is került volna hozzánk.Elkerekedet szemekkel rángattam meg hercegem kabátját,aki értetlenül nézett a szemembe és leguggolt hozzám megfogva kezemet.Halványan elvörösödtem,de tudtam hogy ez nem a legjobb időpont az enyelgésre,és minden komolyságom -és persze bátorságom-.összeszedve néztem lovagom szemébe.-Azt hiszem,van mögöttünk valami..-Mondtam komolyan,mire a lila hajú kicsit felkuncogott.Úgy látszik nem hisz nekem..Felsóhajtottam,majd a távolba mutattam.Az az izé egyre közelebb jött hozzánk.-Garry!Nézd!-Karomat még mindig a távolba nyújtottam,mire a férfi odanézett és teljesen elkerekedett a szeme.Felegyenesedett még mindig a kezem fogva,és sietősebb léptekre váltottunk.Néha-néha hátra néztem,hogy az a valami még mindig ott van e,és elég furcsa dologra lettem figyelmes.A próbababa megiramodott,és már futni kezdett utánunk.Lila hajú lovagom jobban szorította csuklómat és futásnak eredtünk.Egy idő után már lihegni kezdtem,és nem láttam semmit a fáradtságtól,de nem adtam fel.Egyre gyorsabb és gyorsabb tempót vettem fel,mikor hirtelen minden elsötétedett,és csak annyit éreztem hogy bőröm a hideg padlót érinti.-Hope!-Hallottam Harry ijedt hangját,mikor meglátta hogy összeestem,és ijedten kapott a vállára,majd elsietett velem a vörös ruhás baba elől.Gyorsan befordultak az egyik sarkon aminek a végén egy vörös ajtajó szoba volt,és gondolkodás nélkül benyitottak.Egy társalgó szerűség tárult a két férfi elé.A szobában volt egy kanapé,egy hatalmas könyvespolc,valamint néhány asztal és szék.Lovagom a heverőhöz sietve tett le,és a homlokomra puszilt majd mellém telepedett és figyelte ahogyan alszom.Nem sokkal később megébredtem,és szemem törölgetve ültem fel.-Hol vagyunk?-Pillantottam szinte azonnal a mellettem ülőre,aki megkönnyebbülve mosolygott rám.-Végre felébredtél Hope! Aggódtunk érted..-Sóhajtott,majd folytatta.-Nos..Nem tudom hol vagyunk,de elég kellemes hely,nemde?-Kuncogott aprót,mire én elmosolyodva bólintottam,majd felkeltem és a könyvespolchoz sétáltam.Mutatóujjamat az államra téve gondolkodtam,melyik könyvet is olvashatnám el,majd levettem eg fekete bőrkötésűt és lapozgatni kezdtem.Egy naplónak tűnt,és először nem tudtam ki írhatta,majd rájöttem.Ez..Ib naplója!Lapozgattam tovább a jegyzeteket,mikor érdekes dologra lettem figyelmes.-Bár ijesztő és furcsa ez a hely,szeretek itt lenni..Garry nagyon kedves és figyelmes..Az egyetlen dolog ami elszomorít,hogy a hugom nem lehet velem ebben a világban..Hope,hiányzol-Írta Ib a könyvbe,én pedig meglepve ejtettem el.-Hope! Mi a baj?-Sietett oda hozzám lila hajú,és felvéve a könyvet tette vissza a helyére.Mosolyt erőltettem arcomra,és megráztam a fejem.Hősöm bólintott és visszaült a kanapéra pihenni,én pedig mellé ülve gondolkodtam el.-Vajon..Tényleg rám gondolhatott Ib abban a bejegyzésben? Vagy csak túlreagálom ezt az egészet?-Ezen gondolatok jártam a fejemben,és nem hagytak nyugodni..
|