Amint Garry tekintetét próbáltam aggódóan elkapni,harsány nevetés csapta meg a fülemet,és az egész szobában vérszag érződött kintről.A furcsa férfi mintha egy rémálomból ébredt volna,az ajtóhoz rohant és kikukkantott rajta,én pedig követtem a példáját.-Garry!Mi történik?-Kérdeztem némi félelemmel a hangomban,ő azonban csendre intett és kissé beljebb tuszkolt hogy kintről ne látszódjon hogy leskelődünk.Megpillantottam Maryt,ahogy nevetve rajzol a falra valaki vérével.Nem láttam mit,vagy hogy kiével de akkor úgy éreztem nem is akarom megtudni..Megborzongtam a festegető lány látványától,és közben éreztem ahogy búvóhelyünk dohos falain keresztül átszivárgó szél belekap a hajamba,én pedig egy pillanatra lehunytam a szemem és élveztem.Az otthonomra emlékeztetett.Hirtelen összeszorult a gyomrom,mikor a világomra gondoltam..-Vajon kijuthatok még?-Gondolkodtam,és közben észre se vettem hogy ki is mondtam,csak akkor mikor Garry mosolyt erőltetve felém fordult,mutató ujjával gyengéden megemelte az állam és mélyen a szemembe nézve suttogott.-Ne aggódj Hope,segítek innen kjutni,ha az életembe is fog kerülni.-Hangja a megszokottnál sokkal édesebb és megnyugtatóbb volt,mint egy mesebeli hercegé.Ahogy hozzámért éreztem hogy elvörösödök,de ez nem érdekelt és csak bámultam a lovagom gyönyörű,lila szemeibe.Így állhattunk egy darabig,és számomra ez a pillanat olyan volt mint egy álom,de mint tudjuk egyszer minden végetér,mint ahogy ez is.Léptek szakítottak félbe minket.Garry azonnal elvette tőlem a kezét,és alig hallhatóan csukta be az ajtót,majd annak támaszkodott nehogy bárki be tudjon jönni.Meglepődtem azon,hogy egy ilyen régi bejárat hogy tudott ilyen halk maradni.Felsóhajtottam,és kiverve a fejemből a még csak most történt eseményeket a falat nézegettem.Egy különös rajzot véltem rajta felfedezni,ami eddig nem díszítette a helységet.Alig hittem a szememnek,mikor megpillantottam.Ezen a festményen nem Ib szerepelt,hanem én,ahogy Garry kezét fogva sétálunk el a naplementében,hátunk mögött hagyva rózsáinkat.Talán egy bizonyíték lehetett,hogy mindketten túléljük ezt a különös helyet,és egy párként térünk vissza szülőföldemre?-De ez nem lehet!-Sikkantottam fel,mire a férfi hátrafordult kérdőn nézve rám.-Mi a baj Hope?- Sétált oda hozzám mikor meggyőződött róla,hogy minden veszély elmúlt,és megfogta a kezem.Arcom halvány pírt vett fel,ahogy puha és meleg bőre az enyémet érintette,és úgy éreztem a szívem majd kiugrik a helyről és a lábam remegni kezdett.Nem értettem miért támadt ilyen különös érzésem egy szimpla érintéstől..Nem jelent számomra semmit,csak egy fura fickót.-Hope,jól vagy?-Aggódva engedte el a kezemet,majd a homlokom érintette meg.-Nem vagy lázas..Akkor mi a baj?-Leguggolt hozzám,és aggódóan fürkészte a tekintetem.Elkaptam a fejem,mert éreztem hogy lassan könnyek fogják áztatni arcomat,és nem felelve öleltem meg.Kitört belőlem a zokogás,ő pedig átkarolt és a hátamat veregette.-Ne aggódj,nem lesz semmi baj.-Nyugtatott,de hirtelen ismerős hangra lettünk figyelmesek.-Nocsak,nézzétek a gerlepárt!-Mary nevetett fel gúnyosan a hátunk mögött.Hercegem felpillantott,majd kiegyenesedve rejtett a háta mögé védelmezőn.Kabátjába kapaszkodva figyeltem mögüle.-Hogy találgatott ránk?Azt hittem ezt a helyet csak mi ismerjük!-Gondolkodtam,miközben a szőke hajú minden mozdulatát figyeltem,ahogy Garry felé indul vészjósló tekintettel.-Ne aggódj,a lányt nem fogom bántani.Te vagy aki kell,Garry!-Kék szeme hirtelen elsötétült,és nekirontott.Remegő lábakkal,a férfi elé ugrottam saját testemmel védelmezve őt.-Hope,rohanj!-Kiáltotta ijedt hanggal a lila hajú,és már épp kezdett elhúzni maga elől.Nem tágítottam.Mary amilyen hirtelen mozdulattal lovagom felé indult kezében egy késsel,olyan hirtelen mozdulattal fékezett be,hogy megálljon előttem,de ezt elbukta.Engem sértett meg.A karomhoz kaptam,és fájdalomtól eltorzult arccal hullottam a földre.A lányon látszott,hogy nem akart bántani,és megtisztult szemekkel tekintett rám,amibe látszólag könny szökött.Közelebb lépett volna hozzám,de Garry elém lépett,körülötte sötét aurával.-Takarodj innen!-Vészjóslóan közelített a lány felé,aki azonnal berezelt és eliramodott,én pedig ott feküdtem a földön a halálom eljöttét várva.