Írói megjegyzás: Nem tudom ki mennyire várta már,de végre meghoztam a 4. fejezetet is :D 

-Garry..- Néztem fel rá fájdalomtól könnyes szemekkel,ő pedig anonnal levéve kabátját a kezemre közötte és felkapott.-Ne félj Hope,nem lesz bajod!-Duruzsolta a fülembe nyugtató hangon és új búvóhely irányába rohant velem.Nem láttam merre mentünk,csak azt hogy mikor odaértünk és kinyitottam a szemem mindenhol kötszerek és gyógyszerek voltak.Mint egy kórházterem egy horrorfilmben.A szoba úgy nézett ki,mintha egy zombi apokalipszis túlélői lakták volna.A hófehér falakat vér mocskolta be,a terem sarkaiban pedig itt ott egy fegyver kandikált ki a kötszerek alól.-Garry,hova hoztál?-Kérdeztem kissé félénken tőle,és már az ájulás szélén voltam,mikor ő letett az egyik ruhakupacra,majd a polchoz sétálva kezdett el turkálni valamiért-Te idióta mondd már el hova hoztál!-Csordult ki a könny a szememből az idegességtől,de ő csak kedvesen mosolyogva sétált felém egy üvegcsével,és lefertőtlenítette a sebemet.Eltorzult arccal szisszentem fel a fájdalomtól,de tűrtem végig.Egy erős kötést csavart a karomra,majd miután a kabátját eltette felültetett.Izmos karjai elképesztő látványt nyújtottak,miközben gondosan tisztogatni kezdte felsőjét.-Köszönöm!-Hebegtem csak még mindig szédülve,ő pedig letette a textilt,elém térdelt és lágyan megsimogatta az arcomat.Remegve emeltem kezemet az övéhez,és a bőrömhöz szorítottam,mire ő csak mégjobban elmosolyodott.Éreztem hogy halvány pírt vesz fel sápadt arcom,de nem foglalkoztam vele és inkább előlre dőltem hogy hozzábújhassak.Átölelt,és észrevettem hogy mindkettőnk szíve hevesen ver.Akaratlanul is elmosolyodtam.-Látom jobban vagy.-Engedett el,hogy jobban szemügyre vehessen,és én némán bólintottam.-Örülök,nagyon aggódtam érted.-Nézett a szemembe kedvesen,majd felállt és megfogta a kezem,én pedig elindultam vele.-Merre?- Kérdeztem tőle,miközben a "túlélőszobából"-ahogy én nevezem- kisétáltunk.-Erre!-Mutatott jobbra,én pedig kérdőn néztem rá.Azonnal megértette mire gondolok,és elmosolyodott-Azt a helyet Mary már túl jól ismeri-Sóhajtott fel lovagom jólesően,és csak némán ment előlre.Néhány óra múlva egy újabb különös helységbe érkeztünk.A falak itt is fehérek voltak,de nem díszítették képek,sem festmények.Csak por és kosz.Éppen kérdeztem volna valamit a lila hajútól,mikor hirtelen reccsenész terelte el minden gondolatom.A férfi mögé ugrottam,hátha a fürtös jött vissza,de kissé megnyugodtam,mikor egy körülbelül Garryvel egyidős férfi lépett ki a szoba egyik sötét sarkából egy fekete macskát simogatva.Nem látszott ijesztőnek,sőt..Ami azt illeti elég barátságosnak tűnt.Állatkáját a földre téve emelte felénk a fejét,de az arcát nem láttam.Reszelős hangja ellenére kedvesen szólt hozzánk.-Gyertek közelebb Hope és Garry-Intett felénk,én pedig hősöm mögül nagyokat pislogtam,de úgy tűnt társamat nem lepte meg.Az alak csak tovább intett,mi pedig közelebb mentünk hozzá,és lehúzta a fejéről a fekete csuklyát.Ismerős arca volt,olyan mint az egyik furcsa játékbabának Ib rajzain.-Ne félj tőlem Hope,én nem foglak bántani-Mosolygott rám kedvesen az alak,miközben éjfekete haját igazgatta.Megmentőmmel ellentétben neki égkék szeme volt,nem pedig lila.Gyönyörűen összhangban volt a ruhájával és sörényével-hisz még nem elítettem,de körülbelül derékig érő haja lehetett,amit hátul egy copfba kötött össze.-Az ismeretlennek még mondani sem kellett,de Garry már le is huppant mellé engem az ölébe húzva.Elvörösödtem,és szerintem mind a két felnőtt észrevette ezt,mert egymásra nézve kezdtek el kuncogni.-Ti ismeritek egymást?-Néztem rájuk kérdőn,ők pedig csak szelíden mosolyogtak és pár másodpercnyi vigyorgás után egyszerre bólintottak,majd a lila hajú a másik felé mutatott.-Hope,ő itt Eiji.Jó barátom.-A fekete csuklyás felállt,és illedelmesen meghajolt előttem,majd visszaült a helyére.Mivel ő már azelőtt tudta tudta a nevem mielőtt megismert volna, én nem mutatkoztam be,csak pukedliztem egyet.Akaratlanul is felnevettem,mikor a lila hajú lovagom első benyomására gondoltam,de rajtam kívül senki nem kacagott.A két srác mozdulatlanul ült egy szemrebbenés nélkül,majd mikor a helyemre fáradtam Eiji komoly hangon szólalt meg.-Hope,tudom mennyi kérdés merült fel velem kapcsolatban a fejedben,de jól hallgass meg.Most itt kell hagynod minket egy kis ideig.-Hangja  mély volt és rideg.A kezembe nyomott egy rajzolt térképet,én pedig a döbbenettől nem tudtam szóhozjutni.-Ne kérdezz most semmit,csak rohanj és vigyázz a rózsádra! Mi ott fogunk várni rád,és mindenre választ kapsz.Azzal eltűntek a sötétségben Hősömmel együtt.Egy darabig csak álltam ott,és kérdőn bámultam a fura papírt,majd elindultam azon az útvoalon ami ott állt.Ahogy sétáltam,lehetőségem nyílt jobban megismerni ezt a világot,és egy percre megfeledkeztem róla,hogy mindig legyek résen,mert mindenhonnan veszély leselkedik rám.Kár volt elfelejtenem,mert hirtelen különös,mámorító illat csapta meg az orromat minek hatására szédülni kezdtem.Mivel nem tudtam megkapaszkodni semmiben,ezért hagytam hogy az édeskés szag felülkerekedjen rajtam,és lehunyt szemmel hullottam a földre.Éreztem,ahogy roppan a gerincem,a fejem pedig a betonon koppan egy nagyot,de nem tudtam felkiáltani.Mozdulni sem tudtam,a testem teljesen tehetetlen volt.Távolból közeledő hangokat hallottam,de nem tudtam kitől jöhet.Felemelt és s hangos léptekkel közlekedett velem,de nem szólalt meg.-Ismerem?Talán Mary az?-Ezek a gondolatok visszhangzottak a fejemben,miközben az alak a kezében hordozott,de lassan elvetettem az ötletet,mivel bőrének nem volt nőies tapintása.-Talán egy férfi lehet? Garry,esetleg Eiji?Nem..Ez valami nem emberi..A tapintása mint a textilé.De az nem lehet!-Gondolkodtam,és hallottam hogy megérkeztünk az úticélunkhoz.Hatalmas vasajtó csikorgását véltem felfedezni a hangban,aztán minden kiesett.Az utolsó dolog amire emlékeztem,hogy mikor felébredtem a falhoz voltam láncolva az ingem nélkül,testem pedig be volt jelölve,mintha épp felvágni készültek volna.Nem láttam elrablómat,de kapálózni kezdtem.Kiabálni nem tudtam mert a számon egy vastag ragasztócsík díszelgett.Fűrész zúgása ütötte meg a fülemet,én pedig kikerekedett szemekkel lógtam le a falról teljesen tehetetlenül.