Írói megjegyzés: Kicsit (nagyon) megkésve,de meghoztam az 5.fejezetet,ami legalább olyan hosszúra sikeredett mint az első rész,és kis változtatást is szeretnék bejelenteni.Ezentúl minden új rész elején fogok kitenni egy képet valamelyik szereplőről,vagy szereplő csoportról.Valamint egy hírrel is szolgálok nektek.A 6.fejezet egy SPECIAL lesz,ahol az eredeti történet egy kicsit a mesék világába fog áttérni,de nem fog eltérni nagyon a történettől és talán még ma (2014.04.12-én) felteszem. :)



-a képen az "őrült yandere" lány,Tsukiko szerepel- 
 

Ahogy a hang egyre erősödöt éreztem hogy eluralkodik rajtam a félelem.Nem vagyok egy gyáva lány,de ezegyszer a vér is megállt bennem.Összeszorítottam a szemem,de mikor közeledő lépteket hallottam nem bírtam megállni és felfigyeltem.Egy rózsaszín hajú,különös lány lépett be a terembe.Szemei lilán ragyoktak a bosszútól,és fura szarvak díszelegtek a fején.Ruhája egyszerű zöld színben pompázott.Nem látszott ártalmasnak,mégis vészjósló léptekkel indult meg felém.Nagyot nyeltem mikor már előttem állt,és egy éles kést szorított a torkomhoz.-Most megmutatom neked,te kis taknyos!-Hangja reszelősen zengte végig a szobát,engem pedig kirázott a hideg,de kénytelen voltam megszólalni.-Mit tettem?-Hangom remegett a rémülettől,arcom pedig eltorzult ahogy apró könnycseppek gördültek le a szememből,és az államról csepegtek le eláztatva a koszos földet,amit sajnos a lábaim nem érintettek.-Tudod jól kislány! A megjelenésed csak bajt hoz erre a világra!- Morgott egyet,mintha egy veszett kutya szelleme szállta volna meg,majd a fegyvert mégjobban nekem nyomta,de mielőtt megszólalhattam volna belém folytotta a szót.-Garry miatt vagy itt! Láttam hogy nézett rád!-Erre akaratlanul is felnevettem.-Garry? De hiszen nincs köztünk semmi! - Kacagtam a lányon,mire tekintete meglágyult,és a kést eldobva szöktek könnyek a szemébe.Rápislogtam,ő pedig lengedett a falról,és térdre ereszkedett pontosan elém.Nem értettem miért teszi,csak álltam értetlenül és vártam mit fog cselekedni.Bűnbánóan nézett fel rám nagy,kerek szemeivel,amikben könnyei csillogtak.-Sajnálom a kellemetlenséget! Nem tudtam,hogy nem érzel semmit iránta! - Karolta át a lábamat sírva,én pedig leguggoltam elé gyengéden megemelve az állát. - Ne sajnáld,nem tudhattad! De kérlek..Ne alázkodj meg előttem.-Mosolyogtam rá barátságosan,és felegyenesedve nyújtottam felé a kezem hogy felsegítsem.Örömmel elfogadta,és a ruháját leporolva fogta meg szoknyája két végét pukedlizve egyet nekem.-A nevem Yoshida Tsukiko- Mosolyodott el,mikor végre kiegyenesedett,és én is viszonoztam felé a gesztust.-Hope vagyok-Ejtettem felé egy magabiztos,barátias vigyort és a kezem nyújtottam felém,ő pedig azonnal megrázta köszöntésképp.-Tsukiko-sama,milyen kapcsolatod van Garryvel?-Törtem meg hirtelen a kettőnk közti csendet,mire ő azonnal a füle hegyéig pirult,és zavarában dadogni kezdett.-Nos..én..öhm..izé..-Elnevettem magam,mivel egész aranyos látványt nyújtott,és a szavába vágtam.-Szóval tetszik neked!-Mosolyogtam rá,és folytattam.-Nekem nyugodtan elmodhatod,nem kell zavarban lenned!-Amint ezt kimondtam a pír eltünt az arcáról és csak bólintott egyet,majd az órájára nézett ami a csuklóján díszelgett.-Hope-chan! Sietned kell,Garryék már várnak! - Tuszkolni kezdett a fal felé,én pedig nem értettem mi ez így hirtelen,vagy miért pont a fal felé tol.Azt gondoltam valami elmebeteg lehet,de nem sokkal később rájöttem hogy ő nem szeretne a lila hajú lovagommal és furcsa barátjával találkozni,a fal pedig egy átjáró ami segítségével közelebb kerülhetek a célomhoz.Lehunytam a szemem,mikor átléptem a kapun,és egy elég rémisztő folyosóra kerültem amit a térkép nem jelölt.-Egy rövidebb útvonal lehet-Mondtam magamnak,miközben végignézem a hátborzongató helyiségen.A falakon őrült,gyilkosságokról szóló festmények lógtak,a terem szélein pedig csontvázak,és rongybabák ültek. A hátam is borsódzott a helytől,de haladtam egyenesen hogy a célom elérjem és megtaláljam Hősömet.Alig mehettem fél órája,mikor észrevettem hogy csak körbe,körbe rohangálok,és a szemem sarkából mintha mozgást észleltem volna.Odafordítottam a fejem,hátha ismerős arcot pillantok meg,de elméletem kudarcba torkollott,ugyanis az eddig pihenő csontok és textil babák indultak meg felém hörögve.Futásnak eredtem a falat tapogatva hátha találok még egy átjárót,de nem így lett.A különös lények sarokba szorítottak,és egyre közeledtek felém.Teljesen bekerítettek,így mozdulni sem tudtam csak vártam hogy mikor halok meg.Ekkor hirtelen ismerős illat csapta meg az orrom.A régi otthonomra emlékeztetett,lágy volt de mégis keserű.A falakból jött,amik most sima téglák voltak.Éreztem hogy megnyílnak mögöttem,és én beesek az így keletkezett résen,makd mielőtt a üldözőim utánam törhettek volna,bezáródott előttem.A fejem-és a hátsóm- fogva néztem körbe miután leporoltam magam.Egy újabb bejárat,és ablakok nélküli helység.A padló betonból volt,ahogyan a falak is.Itt nem volt csicsás vagy ilyesztő díszítés,csak a sivár felület.Egy hang sem szűrödött át-pedig elég zajos világba csöppentem-,így arra a következtetésre jutottam,hogy hiába kiabálnék,nem hallaná senki és nem sietne hogy megmenten.Leültem a hideg földre,és könnyezni kezdtem.-Mikor jutok haza? Ebben a világban lelem a vesztem?Hol lehet Garry?És hol lehetek én?-Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben,miközben ülő pózból fekvésbe váltottam,és lehunytam a szemem.Nem telhetett el sok idő míg elnyomott az álom,és tudatalattimban egy szemfedős,félhosszú barna hajú,sötétkék szemű fiatalembert láttam.Különös megjelenése ellenére igazán kedvesnek és védelmezőnek látszott.A távolból mosolygott rám,mintha ismert volna.Tisztában voltam az álmommal,végig olyan volt mintha ébren lennék,de mégsem.Nem ismertem a férfit,és nem tudtam honnan ismerhetett engem.Felém indult integetve,én meg csak álltam ott ledöbbenve,mit akarhat az alak.Ahogy egyre közeledett,a nevemet kezdte el kiabálni.-Hope!Hope! Nem ismersz meg? Én vagyok az, Ataru! - Ahogy odaért hozzám,rögtön megölelt hatalmas vigyorral az arcán.Nem értettem miért tette,ezért elpirulva ugrottam el előle,és a szoknyámat fogtam le,mert a lendülettől majdnem felcsúszott,és zavartan néztem fel rá.-E-elnézést,de ki maga?-Dadogtam,mire a barna hajú férfi kikerekedett szemekkel nézett rám,mintha szellemet látott volna.-Uram! Valami baj van?-Lengettem meg előtte a kezem hogy észhez térítsem,de egy ideig csak állt előttem mély lélegzetett véve,majd végre megszólalt.-Látom elvesztetted minden emléked erről a világról,de majd én visszahozom!- Ült hatalmas vigyor az arcára,és megfogta a kezem.Éreztem,ahogy arcom újra erőteljes pírt vesz fel,és a szívem hevesen kezdett el verni.Ataru megérezhette,mert szorosan magához ölelt,és szimatolni kezdte a hajam.-Mi a fenét csinálsz?- Kaptam el tőle a fejemet,mire ő bocsánatkérően nézett a szemembe,és könnyeket láttam csillogni a tekintetében.-Annyira hiányoztál,hogy nem bírtam magammal..Sajnálom! - Ejtett egy-két cseppet szemeiből.Megsajnáltam szerencsétlent,és egy lépéssel közelebb kerülve hozzá megöleltem.Pár másodpercig tarthatott,mégis éreztem teste melegét és szívének minden egyes dobbanását.Az övé talán még az enyémnél is gyorsabb lehetett.Amikor elléptem tőle,csillogó szemekkel meredt a semmibe,és hihetetlen boldogság tükröződött vissza az arcáról.Meglepődtem,és a kezem magam mellé eresztve bámultam rá,majd hirtelen felébredtem.Megtörölgettem a szemem a furcsa álom hatására,és újra körbenéztem a teremben.Nem tudom mi történhetett míg aludtam,de nem ugyan ott voltam,ahol lefeküdtem.A talajon szőnyeg volt,a falak látszólag gumírozott anyagból készültek,és Ibről készült festmények lógtak az ugrálóvár jellegű anyagon.Értetlenkedve tekintettem körbe,de itt sem volt egy árva lélek.A rajzokat nézegetve elmerengtem azon,milyen lehetett Ib,és hogy ha még ebben a világban tartózkodna barátok lennénk e,vagy riválisok.-Aranyos gyerek lehetett.-Elmosolyodtam a saját gondolataimon,majd hirtelen ismerős hang ütötte meg a fülemet.-Garry nyugodj már meg! Nemsokára itt lesz,bízz bennem!-Megnyugtatóan szólt hősömhöz,mire a gumis falakon dübörögni kezdtem,azok pedig viccesen hullámzani kezdtek és felnevettem.-Eiji,mintha..Hope nevetését hallanám!-Kiáltott fel szeretett lila hajúm,és a túloldalról kezdte bögdösni a kissé ragacsos,rózsaszín anyagot.-Hope! Bent vagy?-Jött az aggódó hang a szájából,én pedig válaszképpen meglöktem az "ugrálóvár" falát.Hallottam megmentőm nyugodt sóhaját átszűrődni,majd pár perces csönd uralkodott mindenhol,mintha a kintiek gondolkoztak volna valamin,mondjuk azon hogy jussak ki innen,és igazam lett.-Hope!- Törte meg a csendet a két fiú hangja,mire én ujjammal megböktem a színes felületet annak jeleként,hogy figyelmesen hallgatom őket.-Kezdd el mozgatni ezt a valamit belülről,én pedig kívülről,hátha sikerül átszakítanunk.-Nem kellett egyikőnknek sem kétszer mondani,rögtön bökdösni és lökdösni kezdtük az anyagot,mire az átszakadt,ujjaim pedig összefonódtak Garryével,aki nem akart elengedni.Éreztem ahogy az arcom olyan vörös lesz mint a szép,érett paradicsom.A lila hajúm kuncogni kezdett és elengedte a kezem,majd megölelt.Teste meleg volt,és szeretetet árasztott magából.Viszonoztam az ölelését,majd mikor elengedtük egymást kiegyenesedett és kérdezgetni kezdett.-Hol voltál ilyen sokáig?Ugye nem tértél le a térképen jelölt útról?-Tekintetében aggodalom látszott,Eiji pedig lágyan megveregette a vállát.-Haver,szerintem most hagyd.Elfáradhatott az úton.-Mosolygott rám kedvesen,én pedig hálássan néztem a szemébe.-Valóban fáradt voltam,de nem ez volt a legfőbb oka hogy nem akartam elmesélni lovagomnak a történteket,hanem az hogy igaza volt és letértem a térképről,mert egy őrült rajongója elrabolt,és egy nem jelölt folyosón vezetett végig az utam ahol csontvázak és Ib képein található babák üldöztek utána különösmód ismerős illatot éreztem és megnyílt mögöttem az fal,a lényeket magunk mögött hagyva.Onnan egy másik helységbe csöppentem és elaludtam,álmomban pedig egy bolond Ataru nevű fiúval találkoztam,aki valami emlékezetkiesésről beszélt nekem,felébredve pedig a gumiszobában találtam magam ahol ibről szóló képek lógtak és a barátaim-vagyis Garryék-mentettek meg.Kicsit sem nézett volna hülyének,ha ezt most mindd elmesélem neki.Bár ettől a világtól nem várok sok mást,csak furcsaságot.Talán egy idő után kitálalok neki a kalandjaimról.-Gondoltam magamban,miközben Garry mellett haladva szívtam be jól ismert,isteni illatát.